Day 28, Paris

Today I've had my most intense and probably the most adrenalin producer rides ever! And it happened in a very vibrant, captivating and beautiful Paris. I'm not even sure where to start. The drivers obviously don't really watch the signs, they are rather guidelines then laws written in any kind of stone. That includes the bikers as well. For half an hour I was cycling "shy", and followed the rules. Like most of the time. Red lights, right-of-ways etc. Then I soon realized this is a WAR. Battles for every meter. And everybody against everybody. No sides or flags or teams or beliefs, just individuals fighting for the advancement. Near misses happen every other minute to a cyclist, it's like Skywalker trying to manoeuvre in the middle of an asteroid field. And I got the sense of it. Although still trying to follow the rules, I blended in. I think. So good that the millions of street souvenir seller with little Eiffel Towers (they are going to offer you a lot, no matter if you want or not their very deep introduction and very detailed souvenirs) didn't even bother to talk to me. Then I knew! After only couple of hours and blending in, I could ride my bike just like everybody else. And cycling amongst (i have to tell, thanks to the traffic jams, the speed wasn't that high of that those cars...usually) cars, tourist buses, scooters and motorcycles without any kind of rule, ignoring the slightest trace of kindness and generosity (read: cutting in front of any car, not letting others in front of you etc) really made my day. I was looking for freedom in the middle of the Canadian Rockies, then in the middle of nowhere (Prairies) but I've found it in the middle of Paris...

And the city seemed to be simply awesome. Although it may sound paradox but I felt there were too many tourist (obviously I wasn't one them, I "blended in"...). And I hope I can come back once, at least to experience how the city feels like at night. 

And as for what happened besides the most exiting ride, I managed to get to the Louvre, and I was amazed by the amount of artifacts and classic collection of paintings, sculptures and other remains of those early societies and empires. And I got my coffee on one of the streets of Paris. Not the baguette though. That will have to wait until I return. Tasting all those cities this is the first one (since it's in Europe) which I can most probably visit again. 

Ma átéltem a legizgalmasabb, leginkább adrenalin termelô biciklizési élményem hosszú idô óta. Méghozzá Párizs belvárosában. Leszeretném szögezni, hogy a város magával ragadó és igazán "élô", sokszor Pestre emlékeztetett...

Az autósok (és motorosok és biciklisták) viszont nem tudnak vezetni. Pontosítok: lehet, hogy annyira tudnak már, hogy szabályokra semmi szükség nincsen. Legalábbis nekem pont ez jött le fél óra után. Addig a pontig, ahogy megszoktam az elmúlt pár évben, minden (nos talán belevittem egy túlzófaktort egy kicsit...) szabályt betartva próbáltam meg közlekedni Párizs bevezetô utcáin, de hamar rájöttem, hogy itt nem úgy mûködik...ez egy háború, amiben mindenki mindenkinek az ellenfele és azért úgy próbál meg területet szerezni, hogy ne kelljen korházba szállítani senkit de azért...minden percben történik valami amit az elmúlt idôkben veszélyes szituációnak tartottam, de itt természetes és mintha még csak túlságosan fel sem idegesítene senkit, hogy épp mi történt. Biciklis sávok valamiért vannak Párizsban, bár sok hirtelen eltûnik a semmibe és egy padkában végzôdik folytatás nélkül, máshol túrista busz/teherautó/motor/taxis/fekete márkás autó (igen, sztereotípia de leginkább igaznak bizonyult) parkolt/várakozott rajtuk. Szóval igazi vadregényes közlekedést tapasztalhattam meg, óriási ellentétben pl. a Kanadaival. Ezenkívûl a Louvre volt ahol a legtöbb idôt töltöttem, de aki szereti a "klasszikus" történelmet annak nyílván nem kell elmagyarázni, miért lehet ott napokat eltölteni. Sajnos másra nem is nagyon volt idôm, még sikerült egy kávét meginnom az egyik belvàrosi kis utca kávèzójában, átélni azt a hangulatot (amiért már megéri visszanézni), meglátogatni és rácsodálkozni (fel nem mentem) az Eiffel Toronyra, biciklizni a Champ-Élysén (rossz ötlet), a diadalívre vetni egy pillantást illetve sok-sok történelmi épület elött elhaladni...ezért mindenképpen érdemes szerintem biciklivel várost nézni/járni. Persze más lett volna szakadó esôben...

Sorry the limited connection doesn't allow me more photos...

Sajnos több képet nem tudok felrakni a folyamatos wifi hiánynak köszönhetôen.

Day 27, Montreal to Paris

My last day in Canada (for now) and first day in Europe was...quite exiting for me. First of all my day has been going on for approx. 30 hours since I woke up...and it started unexpectedly. For the flight to Paris I had to get my bike boxed, which obviously requires a box. I arranged yesterday with one of the stores, that I would go there before the flight and they''d help me packing and choosing the right box. Unfortunately both me and the stuff of the store forgot about St. Jean day, which is Quebec biggest holiday, hence almost everything (including the store I made arrangements) was closed. The happy part is that the guy probably realized later and left a bike box in front of the store. It meant lots of work but I was thankful for the unknown guy (and the MEC). Even though probably the smallest box was chosen, therefore I had to take apart my bike almost completely to fit inside. And it just barely made it. But somehow both the bike and me were on the flight. And arrived to Paris. Then right at the baggage claim area I assembled the bike and I was more then happy to see everything getting back together, and nothing was broken. It took more then an hour to assemble and figure it out the strategy. I thought the hotel stuff would be friendly and before the. "official" check in they'd let me leave there my baggage. I was either wrong or we didn't understand each other but I had to wait 3 more hours...with my luggage.

And the road to the hotel consisted the following:

Approx. ten thousand five hundred and sixty three roundabouts, 15km madness with trucks passing by as close as 0.5meter (no shoulder on the road. I mean none. White line then nothing), couple of swearing moments, but really nice area for somebody who likes small towns after each other with tiny roads which like pastas going everywhere with no order at all. I still liked it despite the fact that the cars like matchboxes by-passed me all the way. At least they did it. And didn't aim the bike. Or me. On purpose. I'm now 26 km NW of Paris, and I'll see how to fit everything in one day tomorrow. Oh and I almost forgot. The place I'm staying is right on top of a hill. (Steep and long hill even for Ontario standards, ok not like the Rockies but I had to climb. And I was already tired.) 

Mind az utolsó Kanadában töltött napom mind az elsô itt Európában érdekesre sikerült. Az egész ott kezdôdött, hogy a biciklinek doboz kellett a repüléshez, amit elvileg megszerveztem még hétfôn az egyik reptérhez közeli bolttal. De mindketten (értsd:a bolti alkalmazott és én) elfeledkeztünk arról az aprócska dologról, hogy Quebec "nemzeti ünnepe", vagyis St. Jean  nap volt. Ami azt jelenti, hogy majdnem minden zárva volt. Beleértve ôk is. Viszont valószínüleg gondolt rám a srác mert kint hagyott nekem egy biciklis dobozt. Igaz, hogy teljesen szét kellett majdnem kapnom a biciklit ahhoz, hogy beférjen, ugyanis szerintem gyerek biciklis dobozt adtak, de nagy nehezen valahogy belegyömöszöltem. Mármint tényleg, gyömöszöltem. Végül a bicikli is és én is eljutottunk Párizsba, a C.D.Gaulle reptérre. A csomagfelvételnél összeszerelés és ujjongás-szerû reakciók után mikor végre minden összeállt, jöhettek  Franciaország ismeretlen tájai! Aztán sok sok apró településen (legalábbis ùgy tûnt), leállósâv nélküli út után, miután megtapasztaltam, hogy milyen amikor kamionok kerülnek ki fél métert hagyva (még egyszer: nincs leállósáv és sokszor szalagkorlát van közvetlenül az út mellett) csak megérkeztem a szállásra. Az elsô európai szállás! És éjszaka és még sok más. Talán többet tudok írni holnap, ma annak örülök, hogy megjöttem. És még térképem is van! Holnap pedig meglátogatom Párizst ha minden igaz. Lehet, hogy kivételesen itt hagyom a biciklit is.

In Montreal.

Montreálban.

And in Paris.

És Párizsban.

Ready to keep rolling!

És indulásra készen!

And couple of photos from Montreal:

És néhány kép Montreálból (amirôl nem írok most mert lassan bealszom):