My last day in Canada (for now) and first day in Europe was...quite exiting for me. First of all my day has been going on for approx. 30 hours since I woke up...and it started unexpectedly. For the flight to Paris I had to get my bike boxed, which obviously requires a box. I arranged yesterday with one of the stores, that I would go there before the flight and they''d help me packing and choosing the right box. Unfortunately both me and the stuff of the store forgot about St. Jean day, which is Quebec biggest holiday, hence almost everything (including the store I made arrangements) was closed. The happy part is that the guy probably realized later and left a bike box in front of the store. It meant lots of work but I was thankful for the unknown guy (and the MEC). Even though probably the smallest box was chosen, therefore I had to take apart my bike almost completely to fit inside. And it just barely made it. But somehow both the bike and me were on the flight. And arrived to Paris. Then right at the baggage claim area I assembled the bike and I was more then happy to see everything getting back together, and nothing was broken. It took more then an hour to assemble and figure it out the strategy. I thought the hotel stuff would be friendly and before the. "official" check in they'd let me leave there my baggage. I was either wrong or we didn't understand each other but I had to wait 3 more hours...with my luggage.
And the road to the hotel consisted the following:
Approx. ten thousand five hundred and sixty three roundabouts, 15km madness with trucks passing by as close as 0.5meter (no shoulder on the road. I mean none. White line then nothing), couple of swearing moments, but really nice area for somebody who likes small towns after each other with tiny roads which like pastas going everywhere with no order at all. I still liked it despite the fact that the cars like matchboxes by-passed me all the way. At least they did it. And didn't aim the bike. Or me. On purpose. I'm now 26 km NW of Paris, and I'll see how to fit everything in one day tomorrow. Oh and I almost forgot. The place I'm staying is right on top of a hill. (Steep and long hill even for Ontario standards, ok not like the Rockies but I had to climb. And I was already tired.)
Mind az utolsó Kanadában töltött napom mind az elsô itt Európában érdekesre sikerült. Az egész ott kezdôdött, hogy a biciklinek doboz kellett a repüléshez, amit elvileg megszerveztem még hétfôn az egyik reptérhez közeli bolttal. De mindketten (értsd:a bolti alkalmazott és én) elfeledkeztünk arról az aprócska dologról, hogy Quebec "nemzeti ünnepe", vagyis St. Jean nap volt. Ami azt jelenti, hogy majdnem minden zárva volt. Beleértve ôk is. Viszont valószínüleg gondolt rám a srác mert kint hagyott nekem egy biciklis dobozt. Igaz, hogy teljesen szét kellett majdnem kapnom a biciklit ahhoz, hogy beférjen, ugyanis szerintem gyerek biciklis dobozt adtak, de nagy nehezen valahogy belegyömöszöltem. Mármint tényleg, gyömöszöltem. Végül a bicikli is és én is eljutottunk Párizsba, a C.D.Gaulle reptérre. A csomagfelvételnél összeszerelés és ujjongás-szerû reakciók után mikor végre minden összeállt, jöhettek Franciaország ismeretlen tájai! Aztán sok sok apró településen (legalábbis ùgy tûnt), leállósâv nélküli út után, miután megtapasztaltam, hogy milyen amikor kamionok kerülnek ki fél métert hagyva (még egyszer: nincs leállósáv és sokszor szalagkorlát van közvetlenül az út mellett) csak megérkeztem a szállásra. Az elsô európai szállás! És éjszaka és még sok más. Talán többet tudok írni holnap, ma annak örülök, hogy megjöttem. És még térképem is van! Holnap pedig meglátogatom Párizst ha minden igaz. Lehet, hogy kivételesen itt hagyom a biciklit is.
In Montreal.
Montreálban.
And in Paris.
És Párizsban.
Ready to keep rolling!
És indulásra készen!
And couple of photos from Montreal:
És néhány kép Montreálból (amirôl nem írok most mert lassan bealszom):
Szegény Pari :(
ReplyDelete(Ja közben már így neveztem el én magamban a biciklidet :) )