Day 31, Bar-le-Duc to Nancy

The kebab. I mean that was a very important part of my day. Actually probably of this European part of my trip. It all started in the morning. Heavy rain. No sign of stopping. But I didn't want to stay so I started packing. Sort of. Looked like and felt like a miserable fight against time and weather to pack everything that was soaking wet...including the tent and myself. It felt great. I mean I didn't have to use my suncream for sure and after Canada I was starting running low...and I wasn't hot either but almost freezing. Way better then being sweaty and being thirsty for water right? Right? Obviously not. That was definitely my worst morning yet. My tent felt like  it was dipped into water and handed over right after pulling it out. But I still packed and thought maybe the weather will change or I'll find a place to dry it out in Nancy. So I left. And cycled 50km in the rain. Being slow, being soaking wet, cold and somewhat hopeless was demotivating. After 50km the rain stopped, it was still cold and cloudy though. And I still hadn't have any coffee yet! (Which means I was in a really bad mood). I arrived to a small town, which seemed to have a motorcycle fest sort of thing with lots of "hard core" motor bikers and motor/parts sellers. And I saw a kebab place. Since I tried getting coffee at a boulangerie  (bakery) before with no success, and I was also really hungry I stopped. I ate a kebab, a good coffee, and the world changed. Literally because the Sun came out! Even a stupid detour (thanks the not perfect map on the GPS) couldn't change my feelings. I was happy. Really happy. Riding another 30km and finding a gas station (washroom, snack etc) was the top of today's iceberg and arriving to  a campground was the happy end. I got my tent out and let the Sun make it dry. It took maximum 15minutes. The rain started about 15minutes ago again but already stopped. I was told it'll get better tomorrow, but I wouldn't count on possibilities. I'm in Nancy already, in a dry tent, had double dinner, I was cheered up and tomorrow might be the day of Strasbourg. Started as a really miserable day, ended with the opposite feelings and hopes. Oh, and I checked, the total ascent today was almost at the level of a similar day (in terms of length) in the Rockies when climbed a pass. Now I understand why they chose the route for the Tour de France here...

Stats for today: 108km. No exact  average, but approx 22km/h

Route: Bar-le-Duc to Nancy

A mai nap legfontosabb pillanata: kebabot ebédelni. Igazából talán az európai rész eddigi legfontosabb pillanata. Az egész egy számomra borzalmas reggellel kezdôdött, heves (egész éjjel esett) esôvel, hideggel (12 fok) és még több esôvel. Vártam 9-ig, hogy talán eláll, de ugye miért állt volna el. Szóval összepakoltam. Az esôben. A sátramból szó szerint facsartam a vizet (és elképzeltem milyen lesz este benne feküdni), én is bôrig áztam és még sok apróság is velem együtt. De valahogy csak összeszedtem mindent és útra keltem. Nem is tudom hogyan, de letekertem 50km-t, folyamatos esôben és teljesen átázva. Persze lehetett volna rosszabb is pl. ha villámlik vagy földrengés van vagy pont rám csapódik egy meteor stb., de én úgy éreztem ennél már nem lehet leljebb. Aztán elértem egy kis városba, ahol épp motoros felszerelés bucsut tarthattak mert mindenhol azok voltak kirakva és sok-sok bôrszerkós-szakàllas-tetovált-nehogy mosolyogj mert az megárt típusu pasas volt. Aztán megláttam a kebabost. Mivel se kávét nem ittam addig (igen és valahogy túléltem, én is csodálkozom) se nagyon nem ettem (mármint úgy igazán) ezért megálltam. Milyen jól tettem! Mintha kicseréltek volna. Aztán az idôjárást is, ténylegesen. Kisütött a nap!! Még az a kis kitérô sem vette el a kedvem amiért meg kellett másznom egy kb 12%-os lejtôt (mint kiderült nem az utolsót ma) kb 1km-en keresztül (vagy 2). A kempingbe érkezés volt a nap ráadása, gyors sátor szárítás, aztán gyors zuhany. Azóta eleredt az esô ismét de gyorsan el is állt. Nem tudom milyen lesz holnap az idô de most már mindig a legrosszabbra számítok. Nem a meteorra gondoltam...

Tehát reggel ha minden igaz irány Strasbourg! Elvileg nincs ilyan messze de itt mostantól óvatosan bánok ezekkel a kijelentésekkel. Egyébként az adatok szerint ma hozzátevôlegesen annyi volt az összemelkedésem mint egy hasonló napon a Sziklás-Hegységben (pontosabban az egyik hágó megmászásánál). Így érthetô miért hozzáj ide a Tour de France-ot.

Adatok: 108km, ma sincs átlag még. 

Útvonal: Bar-le-Duc - Nancy

The street o ine if many small villages along the way. 

Egy tipikus fôutca az egyik falucskának az úton

That's a Notre-Dame

Az ott egy Notre-Dame

After the Sun came out. I took ohotos finally.

Miután végre kisütött a nap fotóztam is.

Day 30, Connatre to Bar-le-Duc

I am standing in a campground's bathroom, charging the phone a little bit, outside thunderstorm and lots of rain...I'm in Bar-Le-Suc. I wish I could write something about the road coming here, but there are couple of issues with that task. First of all, it has been raining all day long, so badly that I had to hide my camera, phone etc. and all I could and wanted to do is to look down in front of me and to arrive somewhere as soon as possible. Shorter: I didn't really care about the surroundings. Secondly I think I crashed mentally approx. at 65km. That means, although I was in a rather questionable mood still ate before a little bit, but at that point I basically trembled and sweated suddenly and unintentionally (obviously). I think the jet leg has still a bad effect on my body (I was really really tired). I stopped and I really just wanted to get a car/motor/ train/plane whatever has engine. Even a scooter...I decided to eat, drink and after 10minutes I continued. Today's goal was Nancy which was out of the equation thanks to my mood an the rain combination. So, new goal came: Bar-Le-Suc municipal campground. Until I reached the town I was debating just going to a motel, but I decided not to. This is my second campground and again I was surprised how (relatively) cheap it is. So good decision. Good shower etc. Only wall plug could have been more. Oh, I forgot to mention the dryer which I was able to use for free. Since the rain hasn't really stopped some clothes will be wet no matter what but at least not all.

And the town...I was fortunate to walk in the centre a little, and it looked like a mix of post communist city and a french little town. Had some nice part, flowers historical building etc and a train and train station, surrounded by...well buildings and such that just looked bad. Tomorrow I really wan to reach Nancy, which is not far, but I don't think the weather will change...but I'll try to look it as a good challenge and overcome on those situations...

Stats: approx. 108km no average yet

Itt állok a kemping mosdójában, töltôn a telefon, szakadó esô, mennydörgés ês villámlás kint. Bar-Le-Sucben vagyok. Ha akarnék valami értelmeset írni az útról, akkor sem nagyon tudnék...elôször is az esô miatt, ami nem állt el és idônként nagyon, de nagyon eleredt. Mint most is...az egyetlen dog amire gondolni tudtam, hogy magam elé nézzek lehajtott fejjel és tekerjek. Ezenkívül volt egy pillanatom (pontosabban több perc) amikor rámjött egy ilyen egész testes remegés és izzadás, talán mentális okai lehettek, mindenesetre akkor ott nagyon de nagyon abba akartam hagyni az egészet, motorra, autóba, vonatra vagy repülôre ülni. És ez csak 65km-nék volt, és korábban ha voltak hasonló érzéseim azok 150km elött nem jöttek elô. Megálltam és ettem egyet. 10 perc és úton voltam. Nem mondom, hogy lelkesen vagy száguldozva, de még mindig biciklivel vagyok és így is tervezem a folytatást. A kemping (bár szakadó esôben nos...érdekes sátrat állítani) felüdülésként hatott rám, bár gondolkoztam, hogy esetleg motelbe menjek, de azt hiszem jól döntöttem. Ráadásul (kanadai árakhoz mindenképpen) olcsók ezek az önkormányzati kempingek és nem is olyan rosszak. Persze wifi nincs, de itt pl. a tusoló nagyon jó. És az is valami, fôleg mikor az ember egész nap teker szakadó esôben...

Még a városba is elnéztem közelsége lévén. És kicsit úgy nézett ki mintha egy poszt kommunista iparvárost és egy hegyi francia kisvárost ötvöznénk. Nehéz leírni...de a vasùtnak a város közepén lehet valami beleszólása ebbe a "képbe". Holnap talán Nancy, a mai eredeti cél van megcélozva Az idôjárás ugyan nem fog változni (elvileg) de remélem a kedvem és a hozzáállásom igen. Majd kiderül.

Mai adatok: kb. 108km, átlag nincsen most. 

Day 29, Paris (Andilly) to Connantre

The first "real" riding day in France. An it started terrible. I woke up late...I had a plan of doing 212 km to a campground, but waking up that late (wasn't too bad but not ideal for 200+km) made me decrease the planned distance. So when I left the hotel (where I either very funnily lost my helmet (!!) or somebody stole it from the bike) it was already rush hour. I forgot to fill up my water bottles. And I knew I had to travel 10km for the first coffee. (Looked up before a place on the way) that was already a really bad situation and even after I got my coffee (which was at least questionable in quality) things got bad. My GPS made me doing a 10km circle to het back to the same position and riding after to the right way. I couldn't believe it! I was checking the direction and even the map occasionally, but...so my GPS may have some personal issues with me. Then the same GPS (after 35kmish) directe me to a "bike route" which turned out to be a bad agricultural road with broken glass layed on the top. So I had to push my bike at the edge of the road not to get flat tire. And it was shaky too...I lost a full water bottle (I have no idea where) and a half pair of the new gloves. And since I had lost one of the other pair too, now I have two half pair that make one together. And my challenges didn't end here. After a bigger city (Meaux) I crossed 125000 (little exaggeration) with no bar/store/gas station at all. I ran out of water and barely made it to the campground. An emergency dinner was life saver. And I arrived 15min before the only grocery store closed! So everything turned out well, but I know what I should have done, and next I'll be more prepared! 

Oh and jetleg + long distance riding are not friends. 

Stats: 162km, 21.5km /h average

Az elsô igazi franciaországi tekerésem izgalmasan kezdôdött. Ugyanis elaludtam. Na nem nagyon csak annyira, hogy a tervezett 200+ ne férjen bele. Aztán akkor indultam el, amikor mindenki ingàzott. Nagyon örültem neki...de hát az én hibám volt. Aztán jött a GPS nagy pillanata amikor beletett az útvonalba egy 10km-es kitérôt ami ugyanoda ért vissza(?). És a mutatványa ott folytatódott, ahol abba hagyta. Ráirányított egy földútra (az elején még aszfaltozott volt) mindenhol törött üvegdarabok voltak elszórva. Az elején azt hittem részeg fiatalok, de ez igy ment 2 kilóméterig. Szerint direkt szórták le csak nem tudom miért! Így az út oldalán toltam a biciklit  ami szétrázott mindent, észrevétlenül le is rázott egy vizes palackot. Meg fél pár kesztyût...Így most van kèt félpárom, pont a jó kezekre. Ezután volt egy nagyobb város, aztán átszeltem 125000 (kicsit persze túlozva) falut, amikben voltak házak és egy templom. Sehol egy bar, benzinkút, vagy épp egy sima èlelmiszer bolt. Aztán az elsô kemping nem is volt rossz. Èrdekes lesz összevetni a végén a két kontinens kempingezési szokásait...

Adatok: 162km, 21.5km/ ó átlag

Desclaimer: all photos from today were taken w/ my point and shoot camera, hence will not be uploaded for now.

Kiegészítés: mivel az összes kép ma a "rendes" fényképezôvel készült, ma nem kerül ide semmi. 

Day 28, Paris

Today I've had my most intense and probably the most adrenalin producer rides ever! And it happened in a very vibrant, captivating and beautiful Paris. I'm not even sure where to start. The drivers obviously don't really watch the signs, they are rather guidelines then laws written in any kind of stone. That includes the bikers as well. For half an hour I was cycling "shy", and followed the rules. Like most of the time. Red lights, right-of-ways etc. Then I soon realized this is a WAR. Battles for every meter. And everybody against everybody. No sides or flags or teams or beliefs, just individuals fighting for the advancement. Near misses happen every other minute to a cyclist, it's like Skywalker trying to manoeuvre in the middle of an asteroid field. And I got the sense of it. Although still trying to follow the rules, I blended in. I think. So good that the millions of street souvenir seller with little Eiffel Towers (they are going to offer you a lot, no matter if you want or not their very deep introduction and very detailed souvenirs) didn't even bother to talk to me. Then I knew! After only couple of hours and blending in, I could ride my bike just like everybody else. And cycling amongst (i have to tell, thanks to the traffic jams, the speed wasn't that high of that those cars...usually) cars, tourist buses, scooters and motorcycles without any kind of rule, ignoring the slightest trace of kindness and generosity (read: cutting in front of any car, not letting others in front of you etc) really made my day. I was looking for freedom in the middle of the Canadian Rockies, then in the middle of nowhere (Prairies) but I've found it in the middle of Paris...

And the city seemed to be simply awesome. Although it may sound paradox but I felt there were too many tourist (obviously I wasn't one them, I "blended in"...). And I hope I can come back once, at least to experience how the city feels like at night. 

And as for what happened besides the most exiting ride, I managed to get to the Louvre, and I was amazed by the amount of artifacts and classic collection of paintings, sculptures and other remains of those early societies and empires. And I got my coffee on one of the streets of Paris. Not the baguette though. That will have to wait until I return. Tasting all those cities this is the first one (since it's in Europe) which I can most probably visit again. 

Ma átéltem a legizgalmasabb, leginkább adrenalin termelô biciklizési élményem hosszú idô óta. Méghozzá Párizs belvárosában. Leszeretném szögezni, hogy a város magával ragadó és igazán "élô", sokszor Pestre emlékeztetett...

Az autósok (és motorosok és biciklisták) viszont nem tudnak vezetni. Pontosítok: lehet, hogy annyira tudnak már, hogy szabályokra semmi szükség nincsen. Legalábbis nekem pont ez jött le fél óra után. Addig a pontig, ahogy megszoktam az elmúlt pár évben, minden (nos talán belevittem egy túlzófaktort egy kicsit...) szabályt betartva próbáltam meg közlekedni Párizs bevezetô utcáin, de hamar rájöttem, hogy itt nem úgy mûködik...ez egy háború, amiben mindenki mindenkinek az ellenfele és azért úgy próbál meg területet szerezni, hogy ne kelljen korházba szállítani senkit de azért...minden percben történik valami amit az elmúlt idôkben veszélyes szituációnak tartottam, de itt természetes és mintha még csak túlságosan fel sem idegesítene senkit, hogy épp mi történt. Biciklis sávok valamiért vannak Párizsban, bár sok hirtelen eltûnik a semmibe és egy padkában végzôdik folytatás nélkül, máshol túrista busz/teherautó/motor/taxis/fekete márkás autó (igen, sztereotípia de leginkább igaznak bizonyult) parkolt/várakozott rajtuk. Szóval igazi vadregényes közlekedést tapasztalhattam meg, óriási ellentétben pl. a Kanadaival. Ezenkívûl a Louvre volt ahol a legtöbb idôt töltöttem, de aki szereti a "klasszikus" történelmet annak nyílván nem kell elmagyarázni, miért lehet ott napokat eltölteni. Sajnos másra nem is nagyon volt idôm, még sikerült egy kávét meginnom az egyik belvàrosi kis utca kávèzójában, átélni azt a hangulatot (amiért már megéri visszanézni), meglátogatni és rácsodálkozni (fel nem mentem) az Eiffel Toronyra, biciklizni a Champ-Élysén (rossz ötlet), a diadalívre vetni egy pillantást illetve sok-sok történelmi épület elött elhaladni...ezért mindenképpen érdemes szerintem biciklivel várost nézni/járni. Persze más lett volna szakadó esôben...

Sorry the limited connection doesn't allow me more photos...

Sajnos több képet nem tudok felrakni a folyamatos wifi hiánynak köszönhetôen.

Day 27, Montreal to Paris

My last day in Canada (for now) and first day in Europe was...quite exiting for me. First of all my day has been going on for approx. 30 hours since I woke up...and it started unexpectedly. For the flight to Paris I had to get my bike boxed, which obviously requires a box. I arranged yesterday with one of the stores, that I would go there before the flight and they''d help me packing and choosing the right box. Unfortunately both me and the stuff of the store forgot about St. Jean day, which is Quebec biggest holiday, hence almost everything (including the store I made arrangements) was closed. The happy part is that the guy probably realized later and left a bike box in front of the store. It meant lots of work but I was thankful for the unknown guy (and the MEC). Even though probably the smallest box was chosen, therefore I had to take apart my bike almost completely to fit inside. And it just barely made it. But somehow both the bike and me were on the flight. And arrived to Paris. Then right at the baggage claim area I assembled the bike and I was more then happy to see everything getting back together, and nothing was broken. It took more then an hour to assemble and figure it out the strategy. I thought the hotel stuff would be friendly and before the. "official" check in they'd let me leave there my baggage. I was either wrong or we didn't understand each other but I had to wait 3 more hours...with my luggage.

And the road to the hotel consisted the following:

Approx. ten thousand five hundred and sixty three roundabouts, 15km madness with trucks passing by as close as 0.5meter (no shoulder on the road. I mean none. White line then nothing), couple of swearing moments, but really nice area for somebody who likes small towns after each other with tiny roads which like pastas going everywhere with no order at all. I still liked it despite the fact that the cars like matchboxes by-passed me all the way. At least they did it. And didn't aim the bike. Or me. On purpose. I'm now 26 km NW of Paris, and I'll see how to fit everything in one day tomorrow. Oh and I almost forgot. The place I'm staying is right on top of a hill. (Steep and long hill even for Ontario standards, ok not like the Rockies but I had to climb. And I was already tired.) 

Mind az utolsó Kanadában töltött napom mind az elsô itt Európában érdekesre sikerült. Az egész ott kezdôdött, hogy a biciklinek doboz kellett a repüléshez, amit elvileg megszerveztem még hétfôn az egyik reptérhez közeli bolttal. De mindketten (értsd:a bolti alkalmazott és én) elfeledkeztünk arról az aprócska dologról, hogy Quebec "nemzeti ünnepe", vagyis St. Jean  nap volt. Ami azt jelenti, hogy majdnem minden zárva volt. Beleértve ôk is. Viszont valószínüleg gondolt rám a srác mert kint hagyott nekem egy biciklis dobozt. Igaz, hogy teljesen szét kellett majdnem kapnom a biciklit ahhoz, hogy beférjen, ugyanis szerintem gyerek biciklis dobozt adtak, de nagy nehezen valahogy belegyömöszöltem. Mármint tényleg, gyömöszöltem. Végül a bicikli is és én is eljutottunk Párizsba, a C.D.Gaulle reptérre. A csomagfelvételnél összeszerelés és ujjongás-szerû reakciók után mikor végre minden összeállt, jöhettek  Franciaország ismeretlen tájai! Aztán sok sok apró településen (legalábbis ùgy tûnt), leállósâv nélküli út után, miután megtapasztaltam, hogy milyen amikor kamionok kerülnek ki fél métert hagyva (még egyszer: nincs leállósáv és sokszor szalagkorlát van közvetlenül az út mellett) csak megérkeztem a szállásra. Az elsô európai szállás! És éjszaka és még sok más. Talán többet tudok írni holnap, ma annak örülök, hogy megjöttem. És még térképem is van! Holnap pedig meglátogatom Párizst ha minden igaz. Lehet, hogy kivételesen itt hagyom a biciklit is.

In Montreal.

Montreálban.

And in Paris.

És Párizsban.

Ready to keep rolling!

És indulásra készen!

And couple of photos from Montreal:

És néhány kép Montreálból (amirôl nem írok most mert lassan bealszom):

Day 25, Catham to Montreal

And the winner of the "Best Road Bike Quality" competition is....BC/Vancouver! But Quebec/Montreal was close. Really. Even had a lead for some time. Then came Montreal. I mean it has nice bike paths for sure, but the ones I took were below Manitoba standards. And that is low. But other then those roads the ride was uneventful, nice, pleasant, calm and also the last riding day of the trip in Canada. Which is somewhat sad, but the trip goes on, and I'm going to materialize my childhood dream. And that is the Paris-Veszprem (my hometown, google it, it's worth it) bike ride. I don't really have plans, and since this hostel I'm staying has no wifi connection really, the real planning will be done in Paris. Or on the road. As it comes. 

Tomorrow I'll check out Montreal, and I have to arrange couple of things for the flight. Summary will come, probably on the plane. 

Stats: 89km, 22km/h average

A "Legjobb Biciklis Út" verseny gyôztese...Brit Kolumbia és Vancouver! De Quebec is közel volt, csak azok a fránya montreáli utak. Biztos a hideg...meg a hômérséklet különbség...de attól még pocsékak. Eddig. Megváltozhat talán holnap, de eddig azt hittem szétrázódik a bicikli így a kanadai rész végén. Montreálig egészen rendben voltak az utak pedig, valószínüleg itt is nagyon sok a sima útszakasz amiken még nem jártam. Az út egyébként szép volt, semmi hanyattvágós környezet, de csendes, hangulatos folyó partszakasz, a már európai kis falvak hangulatát idézô utcák és települések, igazán kellemes kis könnyed túra. Voltak dombocskák is, fôleg lábizom emlékeztetônek, hogy azért még kelleni fognak. És meg kell említenem a rengeteg biciklistát, akiknek zöme szerintem valamikyen eseményre edz...holnap kicsit bejárom Montreált, talán erre is választ kapok.

Mai adatok: 89km, 22km/ó átlag

Carillon Canal. It's huge. 

A Carillon Canal. Elôben még nagyobbnak tûnt.

Nope, they won't accelerate the bike...I thought that too.

Sajnos nem gyorsították fel a biciklit, pedig tényleg azt hittem...

Day 24, Ottawa to Catham

Yesterday I may have misjudged Ottawa's bike road...not its roads, only the bike roads. They are amazing, mostly smooth and wide. You just have to find then. It's not complicated and a phone helps. With map function obviously. But! The roads are still bad and if you happen to bike there make sure check the map first. It's like being in the zoo. With or without the fences... huge difference. Then I took Quebec bike roads. The "La route verte" to be exact just based on this bike path Quebec wins. With ease. The view has been nice so far, not shocking and I'm not amazed or anything like that but nice country side. Villages cows hills etc. And the campground I am right now is the cheapest, cleanest, biggest and noisiest. The last statement is thanks to the St Jeans day celebration and the million people (mainly families with kids) here. Obviously this was an exaggeration but not much. Oh, and the ride was touristic. Leisurely I mean. I could have gone further but there is no need for the rush.

Stats: 141km, 23.9km/h average

Kellemes nap, kellenes tekerés...nagyjából ennyi volt a nap. Azt persze hozzátenném, hogy Ottawát kicsit félreértékeltem a biciklis utakat illetôen. Ma sikerült végre rákeverednem az egyikre és végre elnyerte igazságát a "biciklis fôváros" elnevezés. Aztán jött Quebec és egy kaza mozdulattal letörölte az összes eddigi tartományt a biciklis utak minôségében. Érdekes módon még a harmadrendû utakon is széles helyet hagytak a fehér vonal után, aszfalttal takarva persze. A kemping pedig ahova megérkeztem a legtisztább, legolcsóbb és legnagyobb eddig. Ehhez még hozzájön az, hogy St Jean nap van így mindenki partizik, lesz nagy tábortûz meg amit ilyenkor szoktak csinálni. Az egyetlen szépséghiba a dologban, hogy a sátramat egy kis focipálya mellett állíthattam fel, és van itt 15 gyerek (megszámoltam) akik néha kapufának nézik. A napekemes töltômet meg értetlenkedve dobálják...de a szúnyogok eltûntek valahová. Hiába, vagy gyerek vagy szúnyog...eddig mindegyik szivat, de hát ez van...

Mai adatok: 141km, 23.9km/ó átlag. 

This is a bike road. A BIKE ROAD. 

Na ez a BICIKLIS ÚT.

It's not big, but they used the money for bike roads...

Nem nagy, de a spórolt pénzt gondolom biciklis utakra költötték...

Day 23, Ottawa

The Capital...oh the capital. Capital of the bikers (except the roads to Ottawa and every road other then those in downtown ). But I actually really liked the city. It's beautiful, really has a "capital" characteristic. The modern and the old looking modern (for a European) nicely alternating each other. Couple of photos below hopefully provide enough proof. If not, there is an international airport here...

Stats: biking around the downtown area, so who cares:)?

Kanada fôvárosa. A kétnyelvûség és biciklisták fôvárosa, (ha nem számítjuk a bevezetô utak minôségét). A város maga, mit is mondjak. Lenyûgözô. Hangulatos, látványos, karakteres és nagyon élhetônek tûnik. Félek azt kell, hogy mondjam, bár tudom a telek hidegek, mégis nyerésre áll Vancouverrel szemben ilyen szemlontból. Persze látszott a kormányzati negyeden, hogy adnak erre ês figyelnek a megjelenésre, de a külsô területek is ugyanolyan atmoszférával rendelkeznek elsô benyomásra. Sokat lehetne írni, de talán a képek sokat segítenek. Ha nem, állítólag a nemzetközi repülôtér is nagyon szép...

Mai adatok nincsenek. A belvárosban össE vissza tekerni, befelé és kifelé meg a kátyukat kerülgetni nem számit...

The parliament

A parlament. Igen nekik is van egy. 

It's nice isn't it?

Azért ugye, hogy szép?

Problem solved. Canadian style 2.0

Mérnöki szépség is akad...

Day 22, Tipper's Campground to Ottawa

Ontario Ontario...If I could send a letter to the Ontario Government, this would be:

I hate your roads. Fix them for bikers too.

The reason is simple. I cycled approx. 200km (yesterday included) on Hwy 7, two lanes with no ridable shoulder. I had my first official near miss, by a truck. It was really close. Then the highway became 2+2 lanes and nice wide shoulders, paved and smooth for the last 30km. It would have been perfect except there was also a sign. A crossed bike just after the change...Nice! So I had to take a smaller road, still with occasional truck traffic, no shoulder obviously, and even the quality of the road was a mess. Potholes and broken asphalt. So somebody thinks that is safer. Who never biked. Obviously. Add a little headwind and hills and you'll have a feeling about the day. But I still shouldn't complain, could have been worse. And a campground is ok. The first one where I stay for two nights. Then Tomorrow is Ottawa day!! 

Stats: 165km, 21.5km/h average

Route: Tipper's Campground to Ottawa (Kanata to be exact)

Hat ez az Ontario!! Eddig pont úgy viselkedik mint egy rossz gyerek...vagány és (de?) rossz gyerek. Van benne fantázia, de az ôrületbe kerget. Letekertem kb. 200km-t a hetes fôúton (beleértve a tegnapit is), kétszer egy sáv, kôzuzalék leállósáv (értsd: biciklivel biztos esés, mély, nagyobb darab kövek...) és persze kamionos forgalom. Ennek az eredménye az elsô és hivatalos "majdnem elcsaptak esemény". Tulajdonképpen a tükröt többet néztem, mint az elöttem álló útszakaszt. Aztán úgy a 130km környékén az út 2 x 2 sávra váltott, rendes sima, aszfaltozott leállósáv, "igazi fôút végre!" - gondoltam - és az is volt csak nem bicikliseknek. A tiltótábla egyértelmû volt. A mellékút persze még rosszabb volt mint a korábbi, bár valamivel kevesebb kamion járt arra. Töredezett ùtszél, semmi leállósáv, ami rendben lenne egy ilyen útnál, de olyan volt mint a pesti bevezetô...30km-en át. Úgyhogy a következô levelet fogalmaztam meg út közben, amit az útépítésért és fenntartásért felelôs szervezetnek küldenék:

Utálom az útjaitokat. Javítsátok már ki, hogy lehessen rajta biciklizni!

Persze tudom, nem a biciklisek a legfontosabbak, de: Ottawa magát bicikli fôvárosnak is hívja, és ha valami elôsegítheti a jövô élhetô városait, az pl. a több biciklista. Úgyhogy nyeregbe! 

Egyébként a kemping jó, mintha egy erdô közepén lennék. Holnap fôváros nap! 

Mai adatok:

164km, 21.5km/ó átlag

Finally...the Capitol! 

Végre...a fôváros (mellékutca, ezért a tábla rossz minôsége)

This was before Ottawa. Looked like a badass tractor...

Ez a low rider traktor eladó volt Ottawa elött...

Fun fact: Canada has a Mississippi River as well...

Kanadának is van egy Mississippi folyója! 

Day 21, Kawartha Lakes to Tipper's Campground

Save the turtle! Since there will be no real complains today, thanks to the almost uneventful day, first I'll mention the turtle that happened to wander on the highway when I passed him. He was probably shocked and wasn't expressing any willingness to move anywhere. And that particular place on the road for a little creature like him would have been really painful. So despite my confused emotion towards playing destiny for the turtle I relocated him to a safe location where he could live and hopefully prosper for a long time. Maybe his destiny was to be relocated by me. Besides this event I have to say when there is barely any wind, Ontario can be a really pleasant place. Hills after hills, forests and farms after one another, little towns that have houses built by bricks and stones, and all of them had some unique charm. An although they totally forgot about shoulders on highway and the truck drivers have no idea how to respond of the sight of a cyclist, I somehow managed not to get hit by them (usually it meant pulling over to the "crashed rock" shoulder sort off thing, which I deliberately didn't call shoulder) and I'm prepared to do the same thin tomorrow. Finally a real use of the mirror!

Now I hope that those dark clouds I'm looking at now will change direction soon otherwise I'm going to get soaking wet. And the battle with the mosquitoes is already challenging me.

I'll try to get to Ottawa tomorrow, if the weather let me cycle I should be able to reach it. 

Stats:136km, 25.8km/h average

Route: Kawartha Lakes to Tipper's Campground

Ma nem fogok sokat panaszkodni. Bár épp elkezdett szakadni, erre számítottam és fel is készültem rá. Elvileg hamar odébb áll. Egyébként a leginkább megemlítendô esemény egy teknôsbéka sorsának a megváltoztatása volt. Nem tudom, hogy jobb-e így de legalább nem egy kamion/auto/lakókocsi gumiját fogja látni legutoljára. Ugyanis pont az úton nézelôdött, illetve valószínüleg sokkos àllapotban (behúzva mindegyik végtagját s a fejét) próbált rájönni hol is lehet. Közben elállt az esô, készülhet lassan a vacsora! Szóval áthelyeztem egy remélhetôleg valamivel szebb jovôvel kecsegtetô helyre, innen is sok sikert és boldogságot kívánok neki, remélem ezzel nem vagyok egyedül. 

Ontario szép hely. Lankás, erdôkkel tarkított, apró városok és falvak váltják egymást, a házak jó része vöröstéglából épült, néha szinte visszarepítenek képzeletben a 19. század vége felé. Ami egyébként jó, mert amikor csak a gondolataira hagyatkozhat az ember mint szórakoztatási forma (lemerült Ipod, erdô két oldalt, "medve les" mentális pozíció) jó, ha a települések elvonatkoztatnak néha. 

Ha a szúnyogokkal való heves csatározásban nem merülök ki teljesen, akkor holnap megpróbálom elérni Ottawát. Már csak az idôjárással kell beszélnem...

Mainadatok: 136km, 25.8km/ó átlag

Útvonal: Kawartha Lakes - Tipper's Campground (lényegében két település között van)

Not sure if it's still functional or just a museum...

Nem tudom, hogy múzeum-e vagy még mûködik néha...

Typical view. For the record: that shoulder is crashed rock poured on the side of the road. For bikers it means get off...

Dombocska, farmocska, leálló sávnak nem hívható köves útszélecske...aki azt hiszi járható, annak ide kell jönnie kipróbálni...

And the turtle!! Aka wildlife on the road

És a teknôs, ez volt a mai vadélet amit igazán láttam

Turtle country!!

Tekiország!!

Day 20, Washago to Kawartha Lakes

Another record! In negative terms. I shouldn't complain too much, after all I'm almost in Montreal and almost in Europe, but I still have a lot to cycle and apparently not all of those days will be a pleasant one. Like today. The train arrived to the Washago station 5 hours late hence I could only commence my next section of this trip around 12:00pm. That meant I wouldn't be able to reach my planned destination, Peterborough. And boy I was right! It turned out, a nice thunderstorm was approaching from the south, bringing not just rain but 30-40km/h (occasionally even stronger) southern wind. And I mainly was cycling to the South direction. So I had a perfect, straight to the head headwind almost all the way to Kawartha Lakes where I finally had to stop. Thanks to the thunders that apparently followed my route. The whole day reminded me of the day after Regina, but this time I had no time to continue. I am trying to dry up, get some additional energy for tomorrow, and see how far I can cycle. Another day where there is no exact destination, and I can push my limit,s if I feel to do that. 

Nice introduction and welcoming package from Ontario. But I'm still rolling and enjoying whatever Ontario brings for the next couple of days. Except lightning. Lightning is not good.

Stats: 91km (low record), average 19.5km/h

Új nap, új tartomány, új élmények után, és pontosan ugyanott kezdôdik ahol abbahagytam. Szakadó esô, orkán erejû szél, míg -hozzáteszem- amíg vonaton voltam csodálatos idô volt, napsütéssel es csak unalomból meg-,meglengô fákkal. Természetesen a vonat is késett, ráadásul 5 órát, így ma csak fél napom volt tekerni. Bôven elég volt. Folyamatos szembeszélben és idônként lezúduló özönvíz szerû esôben tekerni ugyan nem volt a legkellemesebb, de a képzeletbeli stop táblát az erôs villámlás rakta ki. Az utolsó kilómétert így lesprinteltem. Az egész hasonlított a Regina utáni napra, pár különbséggel: itt nem volt leálló sáv, a kamionok szó szerint leszorítottak az útról rendszeressen, az esô itt esett, viszont legalább meleg volt. Egyébként erôs deja vu érzésem volt. Azt az elöttem az ùton átrohanó medvét is alig vettem észre, mert leginkább csak magam elött néztem az aszfaltot. De holnap ùj nap, és bármit is hozzon, örülök, hogy haladok és nem nagyon fogok megállni az idôjárás miatt. Hacsak nem villámlik. A villámok szeretik a kiálló vezetôket, mint a bicikli és nem szeretném kipróbálni milyen rajta ülni miközben egy több GigaWattos villám épp a biciklit választja a kisülés helyének...egyébként az ùt maga ugyanolyan volt, mintha mondjuk Sárvárrol tekertem volna Zalaegerszegre. Kicsit dombos, farmok, erdôs részek, kis falvak...ha nem az idôjárással vagyok elfoglalva jobban körbenéztem volna...viszont már vár Ottawa és Montreal! 

Adatok mára: 92km, 19.5km/ó átlag

In Brechin, ON these were placed at almost every house. BTW Brechin seemed to be a really cool little place.

Ilyenek voltak kirakva majd' minden háznál Brechinben, Ontarioban. Nagyon tetszett a hely pedig alig egy utcából áll. 

Same place, the library. It was nicer in live!

Ugyanott a könyvtár. A kép talán nem adja vissza a báját. 

Summary of the first section

Since there is no reception on the route of the train I'm going to write a summary of my trip so far. Some of the numbers are based on personal experience some of them has no real value whatsoever. Here's my list then:

Distance covered: 2300km

Maximum distance covered a day: 215km

Number of provinces so far: 4

Number of flats: 1

Number of broken spokes: 1

Number of days I cycled: 17

Number of bears I saw: 2

Number of live deers I saw: 2

Number of dead deers I saw: 5

Number of crazy cyclists I met: 8 (ish)

Best Campground I have camped: Revelstoke and Salmon Arm

Worst Campground: Golden

Strangest place I have stayed: Broadview "Hotel"

Favorite places so far: Field (BC) and Winnipeg (MB)

Place which made me the happiest when I saw it: Lake Louise after the last mountain pass (and a cold beer at the restaurant)

Number of mosquitoes in Manitoba: uncountable 

Itt ülök a vonaton közel egy napja és bár a táj nagyon szép, erdô erdô hátán minimál dombokkal, térerô híján megpróbálok valami összegzést írni az eddigiekrôl. Tehát a személyes tapasztalatokon és sok esetben semmilyen alátámasztható adattal nem bizonyítható lista a következôkbôl áll: 

Megtett távolsâg eddig: 2300km

Megtett napi maximum távolság: 215km

Meglátogatott tartományok szâma: 4

Defektek szâma: 1

Törött küllôk szâma: 1

Áttekert napok száma: 17

Látott medvék: 2

Látott élô ôzek: 2

Látott döglött ôzek száma: 5

Ôrült biciklisek akikkel összefutottamt: 8 (kb)

Legjobb kempingek ahol megszálltam: Revelstoke és Salmon Arm

És a legrosszabb: Golden

Legurcsább hely ahol megszálltam: Broadview "Hotel"

Kedvenc helyed eddig: Field (BC) és Winnipeg (MB)

A hely aminek a legjobban örültem mikor megláttam: Lake Louise az utolsó nagy mászás után

A manitobai szúnyogok száma: megszámlálhatatlanul sok

Day 19, On the train to Washago, Ontario

I think there is always a reason why somebody decides to begin a journey and most of the time the reason is not necessarily known by the person who goes to the journey. When I started the trip I wanted to cycle across Canada, dipping the rear wheel in the Pacific and the front wheel in the Atlantic Ocean. To discover the country and it's diverse regions, experience the various types of geomorphological areas, the specific beauty of every province I cycle through. Altogether I have cycled 2300km so far, crossing 3 provinces and a half. I haven't mentioned in the blog many events, moments and people that I have gone through, seen or met. Fighting with the elements of our Mother Nature mercenaries is one thing, but meeting those amazing people is another, which usually helped to win the battle  against the weather or the hills, as they gave me a huge motivation. On the road I have met many people doing biking across Canada or part of it for various reasons. I met an older fellow who was in the beginning of his cycle tour from Calgary to Niagara Falls, because he has nothing to do right now and he told his family this is his last chance to see the Niagara Falls. Then the two guys (unfortunately I don't remember their name, I must have been tired during introduction) from Montreal and Fernand, a very nice gentleman also from Montreal doing Victoria-Montreal bike trips (Fernand saw two cyclist last year and got motivated to do the same). Jason, the 18 year old guy who is doing a "full" cross Canada from Victoria to St, John's for charity, for a cause he believes worth the  difficulties along the way. John who rides to Ottawa with his dog in the trailer (because she's old and when the weather is bad he prefers her to be in the trailer) just to make some attention against dog abuse and neglecting. The 59 year old man who is cycling Calgary-Vancouver route and back again, and also prepares for a non-supported cross Iceland hiking (approx. 600km craziness in the kingdom of ice, wind and unknown hazards of the surface). Don who offered me a place to stay in Regina although I was only a stranger (and a fellow cyclist) and he drove 150km after work just to bring my ipod back which I left at his house (!!). Laura who runs ultra marathons although just barely started training for long distance running, and who also loves soccer and was an amazing companion during those world cup games I finally managed to watch in Winnipeg (and made those miserable rainy days in the city really enjoyable), and there have been others who just opened their lives usually for only couple of minutes while chatting, I think they really are what Canada is made of (except Laura, she is from the US but you get the point). There is always assholes and idiots unfortunately but meeting these people made me realize that you are never alone. And interestingly I also realized that for most of the people (there are always some who can do it) there is no such thing as ultimate freedom. You can go for an adventure, almost any kind but you will always depend on others. For filling up a water bottle, for food, shelter, even if you can get all of these without anybody you still need somebody to talk to (unless you really are the Rambo) somebody to share your experience or just be around, since we are all belong to the same kind and somewhere we are all part of the society which we depend on mutually. 

Amikor elindultam erre az útra azt gondoltam, hogy a célom kizárólag keresztülszelni Kanadát biciklivel. Nos, egészen nem szelem át, inkább "ízlelgetem" de még így is rengeteget tapasztaltam, tanultam már most az eddig letekert 2300km során. Persze azon kívül, hogy Kanada hatalmas. Mert az. És ezt a "hatalmasságot" akartam megtapasztalni, a szabadságot, az állandó hegymenetet BC-ben, a végtelen búzamezôket és égboltot a prérin, a kis gyöngyszemeket amiket az út soran lehet felfedezni. A kis közösségeket, elzárva szinte egymástól, az óriási távolságok miatti érdekes szemléletmódot...és ennek egy jó részét sikerült már eddig is átélnem. Útközben persze rájöttem, hogy nem az Atlanti-Óceánig való eljutás a célom, az csak a keret, a forma amibe az igazi érveket ki lehet önteni. A blogba nagyon sok eseményt, embert nem írtam le akikkel találkoztam, amit megtapasztaltam, apróságokat amik mégis egésszé formálják az utat. Már az elején találkoztam egy 59 éves férfival aki a Sziklás- és a Parti-Hegységet szeli át oda-vissza és egymaga készül Izlandot átszelni gyalog, minden külsô támogatás nélkül, a két montreáli srác, akikkel nem beszéltem sokat de egy ideig egy úton haladtunk, Fernand, a nyugdíjas szintén Montrealból aki tavaly döntötte el, hogy át akarja szelni az országot biciklivel miután látott két biciklist megpakolva cuccokkal az esôben tekerni "boldogan", John, aki a 8 éves német juhászával teszi meg az utat, s a kutya leginkább a bicikli után kötött kis utánfutón pihen, mert már "öreg és kímélni kell", Ottawáig akar eljutni (és el is fog), hogy felhívja a figyelmet a kutyákat ért agresszióra, egy mâsik öregebb pasas aki mindig is meg akarta nézni a Niagara vízesést és elérkezettnek látta az idôt, hogy útra keljen...biciklivel, Jason, aki ugye rákkutatásra gyûjt miközben teker át Kanadán, Don, aki ismeretlenként felajánlott egy szobát Reginában ahol megszállhatok és másnap 150km-t vezetett utánam, csakhogy odaadja az ipodomat amit véletlenül nála hagytam, Laura, aki amellett hogy imádja a focit és tökéletes focinézô társaság volt az alatt a pár meccs alatt amit végre láthattam, ultramaratonokat fut, pedig nem is régen kezdett rá igazán edzeni, de még sorolhatnám azokat, akik csak percekre de bepillantást engedtek az életükbe, habár ismeretlen voltam és ráadásul egy számukra teljesen idegen országból (persze az elején montreálinak hisznek az akcentusom miatt, lehet, hogy ez néha segít). 

Rá kell jönni olyan, hogy végtelen szabadság, nem igazán létezik a legtöbb embernek. Mindig rá vagyunk utalva másokra, hol friss vízért, ételért (még a boltból is ugye meg kell venni valakitôl), szállás miatt, de ha mindezeket mindenkitôl fûggetlenül meg is szerezzük, akkor is kell valaki akivel meg lehet osztani bánatunk, örömünk, hiszen valahol mind ugyanabba a társadalomba tartozunk és mint a téglák egymáshoz illeszkedve összetartják a házat, úgy az egyén is szerves része kell, hogy legyen egy szûkebb-tágabb közösségnek. És annál jobb, ha ezt a közösséget még meg is lehet választani, így az igazán fontos az lesz, hogy kivel és nem feltétlen az, hogy hol. Úgyhogy a célom is elsôsorban hazajutni egyenlôre, aztán jöhet a következô fázis. 

Day 18, In Winnipeg

Rest Day! I know I didn't write anything from Calgary (as it being the location of my first rest day) but I didn't really have anything...it 's a relatively big city, lots of...high rise that seemed to be only office buildings, it wasn't that...like...Vancouver. I mean I cannot compare them but still...however Winnipeg! It really seems like a city with a character. It has a little history (for a european standard, the "little" isn't bad at all!!), diverse cultural quarters and friendly atmosphere. At least in those areas I have visited. I'm sure it has bad and worse parts, but I'm here for only two days hence I only experience a very small part of it. Just like in the case of Calgary. It probably has lots of nice parts I just didn't have time to explore it. And Winnipeg finally gave me the first couple of world cup games!! Probably the last ones for a while but there is a world cup like every...four years...I'll manage to watch couple of the games I'm sure. 

Szabadnap! És eddig már ez a második. Repül az idô. Holnap vonatra szállok, aminek nagyon örülök, mert egyrészt ki nem szeret vonatozni? Másrészt azt jelenti, hogy csak 600km körül kell utána letekernem Montrealig. Amire szintén nagyon kiváncsi vagyok, fôleg, hogy utána irány Párizs, így még össze is tudom ôket hasonlítani. Na nem mintha sok értelme lenne. Szóval Winnipeg, amit belôle láttam jobban megfogott, mint pl. Calgary, de ugye ott (sem) töltöttem elég idôt, hogy mélyebben megismerhessem a várost. Itt meg csak annyit láttam belôle amit a szakadó esôben megtudtam nézni, ami nem sok de nekem adott egy kezdôszínt, amibôl egy igen kellemes város képét lehet kikeverni. Lehet persze, hogy azért is tetszik jobban, mert végre láthattam a foci vébé néhány meccsét. A többirôl sajnos majdnem mindrôl le fogok maradni, de legalább láttam valamit belôle. És ki tudja, a dontôre lehet, hogy hazaérek.

Museum for Human Rights and part of downtown Winnipeg

Az Emberi Jogok Mùzeuma Winnipeg belvárosával (oké, egy kis részével)

Day 17, Brandon to Winnipeg

The campground in Brandon was a nice one. Except the mosquitoes. Or I should probably say the mosquitoes army. And I tried to beat them by waking up really early but didn't work. Anyhow I wanted to see if I can bike directly to Winnipeg from Brandon for couple of reasons: first, I wanted to see my limitation, pushing myself as far as I can and challenge my boundaries, second I wanted to avoid the thunderstorm and strong headwind that was expected by Friday night/Saturday all day long in the area. And I don't know how but I made it. The first 125km was more or less ok, no wind at all (!!) and a nice ride overall. Forests and farms, small creeks and small towns decorated the road. And I was quite fast, thanks to one of the "best" motivation of all: the mosquitoes. Whenever I wanted to stop even for a minute they attacked. Eyes, ears, everywhere. So I didn't really stop, when I was tired I slowed down but stopping was not really an option...the last 86km was on the other hand one os the worst sections so far. The wind began, side and almost perfect headwind, like 2 days ago. And for about 5km the shoulder disappeared. It doesn't sound a lot but try it by pushing your fully loaded bike in a gravel road...for 10km I had a companion which motivate me, a guy who trained for a 100mile long mountain bike ace in Nevada...good luck to him! The rest of the 86km wasn't pleasant. At the last 30km the wind got stronger, the rain started the quality of the road got worse and my power was minimal. I stopped every 5-10km at the end. I was really really happy to see the Winnipeg sign. It gave me motivation again and here I am, in Winnipeg within the planned schedule. And the tour will continue in Ontario in two days after taking the train a little. Finally a rest day also! 

Stats: 211km, 21.8km/h average

Egy ùjabb emlékezetes nap. Na nem a tájra értem. A reggel frissen indult és sok-sok szùnyoggal. Gondolom a szélcsend is elôhozta ôket. Az elsô 125km viszonylag csendes volt és folyamatos, apró kisvárosok es különbözô farmokkal gazdagitott területek váltották egymást. Már tegnap este elhatároztam, hogy megpróbálok elérni Winnipegbe fôleg azért, mert kiváncsi voltam mit birok és hol vannak a határaim, hol van az a pont ahol nem tudok tovább tekerni illetve el akartam kerülni egy zivatart, ami az elôrejelzés szerint péntek este/szombaton érkezik (villámlással és erôs széllel persze). A következô 86km ugyanakkor pont az ellenkezôje voltaz elsô résznek. A szél is felkeveredett míg erôm elhagyott. 10km-en keresztül ugyan volt társasagom egy hegyi 100mérföldes versenyre edzô pasas személyében de azon nem vátoztatott, hogy alig bírtam tekerni a biciklit már. Az utolsó 30km-en már többször megálltam, minden kilóméter küzdelem volt. Ebben benne volt a szél, meg az elôzô napok hosszú-hosszú tekerései is. Mondjuk szúnyogok nem voltak. Éljen! 

Amikor megláttam a Winnipeg táblát örömtáncot akartam lejteni, de nem volt erôm hozzá, és még meg kellett húznom az utolsó kilómétereket, mert eleredt az esô... Küzdelmes nap volt, rekord közeli eredménnyel (és végre lényegében szél segítsége nélkül) és az elsô szakasz végállomásával az út végén. Vasárnap jöhet a vonat, aztán a folytatás Ontarióban!

Mai adatok: 211 km, 21.8km/ó átlag.

For me the most beautiful sign so far.

A legszebb, város határát jelzô tábla